Az ÉRKEZÉS című film  Denis Villeneuve (Sicario, Fogságban) rendezésében készült sci-fi/dráma mozi.

SPOILER VESZÉLY!

A történet szerint 12 idegen objektum -, nevezzük úrhajónak -, a világ tizenkét országában száll le és a történetben nem kapunk pontos magyarázatot arra, miért pont ezeken a helyeken. Az Amerikai Egyesült Államok katonaságának szemszögéből követhetjük az eseményeket, akik felkérnek egy tolmácsot és egy professzort, hogy próbáljanak meg kommunikációt kezdeményezni az idegen lényekkel, akik az eddig megszokott ábrázolástól eltérően nem plüssfigurák között vagy a pajtában rejtőzködnek és még csak közelről sem úgy néznek ki. Sőt mi több, a pusztító, elfoglaló, mészárló hozzáállás helyett intelligens és abszolút meglepő módon, segítő szándékkal érkező idegen életformával találkozhatunk. Éppen ez teszi a filmet mássá és érdekesebbé  az elődeihez képest.
Ahogy egyre mélyebben haladunk a történetben már maga az űrhajó formája, atmoszférája is meglepően más mint amivel eddig találkoztunk. Például betekintést nyerhettünk a nem is olyan régi Prometheus című filmben bemutatott űrhajóba amiben a terraformálás is végbement – (bolygók és holdak atmoszférájának, külső tényezőinek földszerűvé alakítása, ami az emberek szervezete számára elfogadhatóvá teszi az életben maradást idegen bolygókon is.) -, itt pusztán a levegőről beszélhetünk ugyanis a hajó belsejében teljességgel megváltozik a gravitáció, nem is kicsit!
Az észrevétel, hogy maga a cselekmény nem csak egy síkon zajlik, már az első néhány snitt után nyilvánvalóvá válik. Hiszen amikor a katonai helikopter leszáll a nyelvész professzor házánál, a házban vagy a környezetben nyoma sincs családnak, vagy kisgyerek jelenlétének,  csak egy magányosan élő nő környezetét, életvitelét láthatjuk, mégis folyamatosan láthatunk egy kislányt a nő jelenlétében.

A történet kissé zavarossá és értetlenné válhat az idősíkok rendszeres váltogatásával, de amint hozzászokunk és a film egyre csak pörög és pörög, lassan bekúszik a felismerés, hogy a nő a jövőt látja valamilyen megmagyarázhatatlan módon, a vásznon úgy tűnik  többnyire álmok formájában.
A történet végére lassan, lassan kiderül, hogy az űrlények nyelve merőben különbözik bármilyen földi nyelvtől és nem csak a nyelvük, a kinézetük vagy az életterük más mint a mienk, de még az idősíkokat is másként érzékelik, mondhatni felesleges többes számban beszélnünk mert nálunk nincs múlt, jelen vagy jövő, mivel valamiféle körkörös módon érzékelik az időt maguk körül és ez miatt nagyon nehezen és döcögősen indul el a kommunikáció idegen és ember között.
Végül a nőnek sikerül megfejtenie, hogy ők valójában segítő szándékkal jöttek. Ennek megértése viszont feltételekhez kötött, még pedig ahhoz, hogy ki tudja elsajátítani az ő nyelvüket. Ha ez megtörténik, az illető hasonló síkon tudja érzékelni az időt mint ők. (?) Hogy ez mit jelent vagy éppen hogyan lehetséges, arra nem kapunk magyarázatot, de nyilvánvalóan a film nem is szándékozott magyarázatot adni rá. A nyelvük leginkább Rorschach tesztekben használt pacákhoz hasonlít már ha felületre kerül mivel a beszédük számunkra egyenesen érthetetlennek bizonyul így a kommunikáció másik lehetőségével kellett próbálkozniuk; az írással. Ezt is meglepő módon teszik ezek a bizonyos idegenek.
Érdemes megtekinteni annak aki kedveli a sci-fi és dráma alaphangú filmeket amik egy kicsit más megvilágítást adnak az idegen/ember közötti témának és rávilágítanak, hogy ugyan mindenki fél attól amit nem ismer, de van, hogy néha alaptalan a félelmünk és nem minden ami idegen, rossz.

BRUNETT VÉLEMÉNYE:
Kíváncsi voltam erre az alkotásra mert már a kezdetektől látni lehetett, hogy egy merőben más feldolgozásban kerül vászonra mint amit eddig megszoktunk. Sokszor találkoztunk már filmekkel amikben idegenek rohamozzák meg a bolgyónkat. Alien Vs. Predator filmek amiknek az első része személyes kedvencem ebben a témában. Amint megérkeztek és kapcsolatba léptek az emberekkel, megkezdődik a lecsóba aprítás. Húscafatok, leszúrások, meglövések, halál következik lépten nyomon ahol az idegenek és az emberek összetalálkoznak. Belemehetnénk elvi vitákba, hogy ki lőtt először vagy ki hergelte fel őket, de szimplán csak az történik, hogy két idegen faj egymásra talál és az indokaik, szándékaik nem érthetők a másik fél számára vagy csak maguk a jelenlévők olyan idegessé teszi az embereket, hogy azok túllépnek a szakadék peremén és már a szellemi stressz, az adrenalin túlcsordulása miatt támadásra adják a fejüket egy olyan erő ellen ami az esetek szinte száz százalékában erősebb, intelligensebb és merőben fejlettebb mint mi magunk.
Az Érkezés ebből a szempontból is merőben különbözik a társaitól. Ha szabad ezt mondanom Denis Villeneuve-től nem is vártam volna mást. Napjaink egyik legtehetségesebb egyre felfelé és felfelé ívelő rendezője és a Fogságban óta figyelek mindent amihez csak köze van, akár rendezőként akár forgatókönyvíróként. A Fogságban remekül teljesített a karakter felépítésben és az utólag már egyértelműnek tűnő dolgokra való rávezetésben. A Sicarió egyenest az egyik kedvenc filmem mostanában és így nagy reményeim voltak ezzel a filmmel kapcsolatban. Talán ezért is csalódtam benne. Hiába castingolták bele Forest Whitakert, Jeremy Rennert és Amy Adamset, nekem valahogy abszolút nem sikerült ezt eladni karakterisztikai szempontból. Tudom, bizonyára nem rájuk épült ez a film hanem magukra az idegenekre, de ettől még a meglévő oldalon is szerettem volna látni valami jellemfejlődést.
Amy Adams karaktere ugyan létesít valamiféle emocionális kapcsolatot a lényekkel, hiszen boldog és eufórikus amikor először kommunikálni képes velük és ők is hajlandóak, valmailyen módon képesek erre. Nyilvánvalóan nyelvészként ez elég kemény elismerés lesz neki pár év múlva, de ez emocionálisan is egy katarzis lehet. Idegen életformával való találkozás és „beszélgetés”. Mindenképpen felvéltem fedezni valamiféle érzelmi kapcsot, töltöttséget a lények és a nő között, de éppen ezért koppant nagyot a fejem amikor vége lett a filmnek.
A színészi gárda közül Forest Whitaker volt az egyetlen aki érdekes volt számomra a cast-ből, de nem vagyok Amy Adams rajongó, sem Renner rajongó, még akkor sem ha egy újabb Bosszúállók jön ki.
SPOILER ON:
Maga a scifi oldalon az űrhajó érdekes mert viszonylagos terraformálás történik rajta: megváltozik belül a gravitáció. És a lények leginkább tintahalra vagy csápos, masszív medúzákra hasonlítanak mert nem igazán látni szemet vagy fület rajtuk. Igen érdekes ábrázolásuk volt, az űrhajójuk minimalista és bár érdekesnek harangozták be az űrhajó érkezését azt hiszem a jelenlétük, a viselkedésük oka sokkal nagyobb hatással volt rám mint maga a kinézetük vagy a technológiájuk – amiről nem igen tudtunk meg semmit, azon kívül, hogy teljességgel másként érzékelik az időt mint mi.
A fényképezés borús, viharos. Nem igazán van jelen sok napfény vagy fény. Mindössze annyi fény van jelen amit a borús esőfelhők engednek át magukon, a katonai sátorok belsejében levő lámpák és monitorok fénye valamint a fehér üveg az űrhajóban.
A zene mint oly sokszor másként most Jóhann Jóhannsson keze munkája. Érdekes, hogy vannak rendezők – Denis ilyennek tűnik -, akik rendszeresen szeretik ugyanazt a zeneszerzőt választani a munkáikhoz mert talán éreznek valamit a munkájukban ami miatt könnyedén áttudják adni a kívánt hatást nekünk, mint amit ők a rendezéskor megálmodtak, az ő segítségükkel. Jóhannsson a Fogságban és a Sicarióban is tudott alkotni egy-egy tracket ami meglehetősen borússá tette a film hangulatát, mondhatni fojtogatóvá, menlankólikussá és volt, hogy szorongani kezdtem a zene és a fényképezés együttes hatásától. A zene engem itt nem igazán tudott a történet közepére csücsültetni. Egyetlen track volt ami megtette a hatását: Arrival. Ezt rögtön akkor hallhattuk amikor a helikopterrel a terület felé közelednek. (Annak aki meghallgatná, a Spotify-on elérhető Arrival (Original Motion Picture Soundtrack néven a filmzene albuma.)
Ha a végkifejletet nézzük akkor én többet vártam ettől a filmtől. A párbeszédekből, a karakterekből, a lényektől, a végkifejlettől, mindenből. Miért akartak nekünk ekkora ajándékot adni ezek a lények? Miért adták oda a nőnek? És ha már itt tartunk ők ezt fegyverként vagy ajándékként adták neki? Elvégre az ember mindenből előnyt és fegyvert akar kovácsolni, hiszen számtalanszor bebizonyították már a vásznon, hogy milyenek is vagyunk. Miért kellene emberek kezébe ekkora hatalom? És miért csak azoknak sikerült átvenniük ezt az ajándékot akik megértettük a nyelvüket, ezesetben a filmbeli konklúzió alapján, hogy a többi ország már a támadásra készül és a nyelvésznő akadályozza meg, ő az egyetlen aki megértette a lények üzenetét?! És mit akarnak ezzel? Talán segítenünk kellene nekik valamikor? Vagy a kezünkbe adták a döntés lehetőségét, hogy felkészüljünk valamire ami a jövőben következhet? Vagy csak szimplán az lett volna a cél, hogy társadalmi széthúzás helyett, együttműködésre ösztönözzenek bennünket?
A film rengeteg kérdést hagy megválaszolatlanul számomra.
A rendezőknek is lehetnek rossz napjaik. És melléfogásaik. Vagy bonyolultabb gondolataik amiket nehezebben tudnak vászonra vetíteni. A jó rendezés véleményem szerint, nem egyszerű. Én nem mondok le Villeneuve filmjeiről ezután a kudarc után sem, de ez számomra félrecsúszás. A mondanivalója érdekes és érzelmes, de rengeteg maradt a kérdőjel.
Ez a film számomra 4/10 pontos.

BLONDE VÉLEMÉNYE:
Személy szerint nagyon vártam a filmet, hogy megjelenjen magyar felirattal/magyarul. És az elsők között is voltam, akik moziba mentek. Viszont miután megnéztem a filmet kicsit csalódott lettem több szempontból is. Kezdjük ott, hogy a történet két szálon fut, és úgy vágták össze, hogy ezt elég nehezen lehet megállapítani. Ezt a két idősíkon való futást a film végére sem sikerült teljesen megértenem.
Viszont ezzel együtt tetszett is ez a megoldás, mert, ugyan  a film időbeliségét ezáltal nem sikerült megértenem elsőre, de a történek, hogy az űrlények körkörösen érzékelik az időt és Lousie is így látja, vagyis ami bevillan emlékkép a lányáról az nem a múlt, hanem a jelen lesz. Szerinte fantasztikus.
A másik, ami csalódást okozott, hogy vártam a csattanót, vártam, de semmi nem történt. Valami olyan befejezést vártam volna, hogy a fegyver felajánlás egyfajta megoldás az ember által kreált világpusztító, valamiféle különleges helyzetre. Ehelyett átadták az üzenetet, hogy kommunikáljunk egymással, és amilyen hirtelen jöttek el is mentek. Pedig Lousie találkozása az idegenekkel nagyon érzelem dús volt, mintha valami kapocs lenne közöttük. Azt hittem valami nagyobb szabású tervük lesz vele.
Az apróbb csalódásaimmal együtt nagyon tetszett a film, mind a képi megjelenés, mind a történet, hogy nem szokványos űrlény filmet kaptunk, és ahogy megoldották ezt a „múltbeli emlékképek amik valójában a jövőben lesznek „  És ami még egy jó pont, hogy az űrlényeket nem gusztustalan, nyálkás lényeknek és nem is zöld, nagy szemű valamiknek ábrázolták. Nekem 4/5 pontos film lett számomra.